Megan McSweeny elkeseredett pillantásokat vetett tükörképére. Na nem mintha a látvány annyira visszataszító lett volna…. Kerek arcát sötétbarna, már-már fekete tincsek szegélyezték, riasztóan szabályos fogsora vakítóan fehér volt, és még a szemöldökével sem volt semmi gond. Őt mégis elborzasztotta az arc, ami visszanézett rá. Vagy inkább a tükör? Nos ez már egy jóval valószínűbb alternatíva.
– Regaaaaaan! Azonnal gyere ide! – üvöltötte ellentmondást nem tűrő hangon. Semmi válasz.
Még egyszer kiabált nővérének…. És újfent nem kapott választ.
Ezt pedig nem hagyhatta. Mindig is ő volt a kedvenc, és nővére ezt sosem vette figyelembe. Most azonban minden megváltozik. Most ő kerül az abszolút középpontba, és nem hagyja, hogy Regan elrontsa ezt a folyamatos lázadásával.
– Regan McSweeny, most azonnal told ide a pofád! – rikácsolta nem éppen a legkellemesebb hangnemben, és nem éppen a legkellemesebb hangon. A folyosón csoszogás hallatszott, majd egy kócos fej jelent meg a fürdőszoba ajtajában.
– Mit akarsz? – Regan beljebb lépett, és csípőre tett kézzel megállt húgával szemben. Hiába volt kerek öt perccel idősebb nála, Megan mégis sokkal karizmatikusabb személyiség volt. Az ikrek olyanok voltak, mint ég és föld. Míg Regan volt a vadóc, a lázadó a családban, addig Megan apuci-anyuci szeme fénye. Folyton veszekedtek, és nem ritkán verekedtek is. Ez inkább csak lendített Regan rosszkislány imidzsén, ám Megan-nek már kevésbé tett jót. Szörnyű volt mindig eltüntetni a kék-zöld foltokat. Mert igen, mindig Regan került felülre.
De ezeknek az időknek már vége volt. Mostanra Megan volt az örökös győztes. Hiába ő a fiatalabb, neki már volt jogosítványa, és mindig ő vitte nővérét iskolába, bulikba. Amíg ő meg nem elégelte. De nem is ezzel volt az igazi baj. Hanem hogy Megan lecsapta a kezéről az imádott férfit.
Jonathan Todd. A Whitestone Akadémia ügyeletes szexistene. Mindenki őt akarta, fiúk és lányok egyaránt. Nem is csoda, hiszen az iskola futballcsapatának kapitányaként csodálatos testtel rendelkezett. Két hétig járt együtt Regan-nel, mert megtetszett neki a lány stílusa, de akkor bejött a képbe Meggie is. Nos igen, onnantól, hogy ő is átigazolt a Whitestone-ba, Regan és Nathe élete gyökeresen megváltozott. Megan mindenféle erőfeszítés nélkül csábította el Jonathant, aki azonnal dobta Regant. (Más kérdés, hogy ő azóta már megtalálta az „igazit” egy végzős gitáros személyében, de akkor sem képes túltenni magát a megaláztatáson, hogy húga elárulta őt.) Az ikrek azóta folyamatosan, megállás nélkül marták egymást.
Most pedig itt álltak mindketten Meggie fürdőjében, és Regan-nek fogalma sincs, hogy mit keres itt. Még tíz percet aludhatott volna, és ezért a húga nagyon, de nagyon meg fog fizetni. Kezét gitáros pizsamájának zsebébe temette, és hátát nekivetette a fehérre festett ajtófélfának, úgy meredt a húgára. Ikertestvére szó szerint tajtékzott a dühtől. Látszott rajta, hogy majd felrobbant, de egyszerűen nem jutott szóhoz a mérhetetlen arcátlanságtól, amit Regan művelt. És mindennek a tetejébe, most még úgy csinál, mint aki nem tud semmiről!
– Figyelj húgi, nem lehetne, hogy kibökd végre, mi a fasz bajod van? Tudod dolgom lenne – lökte oda a lánynak flegmán, és, valljuk be, igencsak keresetlen hangnemben. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Megan parázsló tekintettel végigmérte nővérét, majd kínos lassúsággal emelte fel a kezét, és mutatott a tükörre. Regan akaratlanul is széles mosolyra húzta a száját, ahogy a tükörre nézett.
Még tegnap éjjel ragasztotta rá a tükörre azt a tisztasági betétet, ami miatt Megan olyan leírhatatlanul dühös volt. A betétről egy smiley és egy felirat vigyorgott vissza a lányokra. „Nathe keresett, te ribanc.” Megan vörös rúzsával írta rá, mert hát…. A húga már aludt, mikor megcsördült a telefon. Nathe megkérte, hogy mondja meg neki, hogy kereste, és hát ezt tulajdonképpen meg is tette. Most pedig csak állt az ajtófélfának támaszkodva. Ajkán pimasz mosoly játszadozott, ahogy figyelte dühöngő húgát. Meglehet kicsinyes kis tréfa volt, de ő nagyon is élvezte. Ahogy élvezett minden egyes alkalmat, amikor feldühítette, vagy nyilvánosan kínos helyzetbe hozta húgát. És élvezte az utána következő büntetést is, mert tudta, hogy ha vége, utána újra szívathatja Megant. Is nincs is ennél jobb élmény. Számára legalábbis biztosan nincs. Nemes egyszerűséggel elhajolt a felé repülő krómozott szappantartó elől, hogy az a falról lepattanva csörömpölve landoljon a fürdő kövén. Legbelül nevetett, de arcán csak az az idegesítő, sunyi kis mosoly látszott. Megan végül megelégelte a „játszmát”. Dühösen lekapta a tükörről a betétet, és elindult az ajtó felé. Ám végül mégsem a kukába dobta. Egy hirtelen mozdulattal Regan arcába nyomta, majd győzedelmesen hátravetette szögegyenesre vasalt tincseit.
– Na mi az szivi, csak nem visszanyalt a fagyi? – Kérdezte gyűlölködve. Még vetett egy pillantást nővérére, aztán elhagyta a fürdőt. Regan egy darabig leesett állal ált, majd végül elkezdett nevetni.
Ha Megan azt hiszi, hogy ennyivel sikerült őt legyőznie…. Hát nagyon téved. És jó lesz, ha mostantól vigyáz magára, mert Regan sok mindenre képes a céljai elérésében.
Beletúrt kócos hajába, majd odalépett húga tükréhez. Végül úgy ítélte, meg, hogy a haja tényleg eléggé kócos…. Nem kell vele csinálni semmit. Egyszerűen…. Tökéletes. Viszont, ha már úgyis itt volt, akkor fogat mosott.
Beletelt még fél órába, mire végre indulásra készen álltak. Megan már lent várt az előszobában, kezében a kulcsokat pörgetve. Muszáj volt elfoglalnia magát valamivel. Vadonatúj Prada magassarkúit nézegette. Szerény véleménye szerint tökéletesen álltak a lábain…. De tudta, hogy nővére úgyis be fog szólni neki. Nos igen, Regan már jött is, köpött Converse tornacipőjében, rojtos farmerban, és bőrdzsekiben. Hajában egy három madárpár is kényelmesen eléldegélt volna a fiókáikkal, a sminkjéről pedig már ne is beszéljünk. Most bizonyosodott be igazán, hogy mennyire nem hasonlítanak egymásra Megan-nel. Húga a legmárkásabb ruhákban feszített a cipős szekrény előtt, haja tökéletesen egyenes volt, sminkje szolid, alig látszott…. Regan csak végigmérte, majd végül kaján mosollyal az arcán, gúnyos hangon szólalt meg.
– Igazán szépek a cipőid. Vigyázz édes, nehogy hasra ess a húsz centis sarkaiddal. Kár lenne a pipaszár lábaidért.
Megan lenyelte a sértést. Kinyitotta a bejárati ajtót, és negédesen mosolyogva engedte előre a nővérét. Anyjuk integetett az ajtóból, de valójában egyikőjük sem vette figyelembe. Mikor végre kiértek, Regan gyűlölködő pillantást vetett húgára, majd elindult gyalog a buszmegállóba. Minden nap busszal ment iskolába. Egy ideje már nem szállt be Megan kocsijába. És ennek nem is az egymás iránt érzett mérhetetlen utálat volt az oka. Mindössze annyi, hogy képtelen volt egy olyan kocsiban ülni, amiben a húga az ex-barátjával szexelt. És talán ez is közrejátszott abban, hogy nem kedvelték egymást. Pontosabban az, hogy Regan tanúja volt ennek az eseménynek. Khm. Nem kedvelték? Kicsit enyhe kifejezés.
Mire a busz megjött, Megan már rég elment. Regan felszállt a járműre, megvette a jegyét és leült. Táskájában kezdett kutatni, majd végül elővette füzetét és tollát. Valamikor házit is kell írni, ha már egész délután és este a spanokkal chatelt. A percek kínosan lassan teltek, amíg ő a zötykölődő buszon a megoldhatatlannak titulált matekpélda fölött ült. Mikor megérkeztek a megfelelő megállóhoz, Regan összecsapta a füzetét, és a táskájába mélyesztette, majd leszállt. Körülnézett, majd elindult felfelé a Whitestone márványlépcsőjén. A fiúk gátlástalanul megbámulták – habár nem volt kifejezetten nőies, irtózatosan vonzó és szexi látványt nyújtott. És mi tagadás, élvezte, ahogy nap mint nap a rá szegeződő pillantások kereszttüzében sétálhat fel azon a lépcsőn. A lépcsőn az álmai felé.
Belépett az ajtón, és a szekrénye felé indult el. Ám mielőtt még azt elérte volna, visszataszító látványban volt része. Húga és Jonathan álltak ott, az igazgató szobra előtt, és csókolóztak. Nathe keze Megan szoknyája alatt volt, míg a lány barátja pólója alatt matatott. Regan ledermedt egy pillanatra, de mikor húga győzelemittas pillantással meredt rá, elszakadt benne valami.
– Hé, Lafayett! Gyere ide egy kicsit! – kiáltott mellette elhaladó stréber osztálytársa után. Blair lassan, és mi tagadás, kicsit félve fordult meg, de visszament a lányhoz. Regan azonnal elkapta a derekát, és magához húzta. Ajkát a másik lány ajkához tapasztotta, nyelvét kíméletlenül nyomta bele Blair szájába. A csók alatt beletúrt a lány aranybarna hajába, és a topja alá is benyúlt. A folyosón minden szem rájuk szegeződött. Mikor végre megszakította a csókot, egy ideig csak figyelte, ahogy Blair elvörösödve eliszkol, majd elégedetten körülnézett.
– Remélem élveztétek…. – kacsintott nevetve a „közönségre”, majd immár tényleg elindult a szekrényéhez.
